Még soha nem voltam Palotáson, sőt az ország északi felén sem, valahogy mindig a nyugati fertályokat jártam. Tavaly őszi merenyei túrámon viszont összebarátkoztunk Tari Istvánnal, és meggyőzött arról, hogy errefelé is ideje szétnéznem. Már február – március táján leegyezettem a túra időpontját ( és a csónakfoglalást ) Komáromi elnök úrral, és egy volt egyetemi évfolyamtársam illetve Bóna István halőr jóvoltából már vártak is a tónál, ahová természetesen késve érkeztem, de azért minden rendben volt. Első túra címén nem igazán akartam vándorolni, helyet csemegézni, az elnök úr szerint a várható hidegfront úgyis majd a gát felé nyomja a halat, így a halőrháztól nem messze a keleti parton, egy nádnyiladékba telepedtem le. Indult a radarozás, a bal oldali bóját egy rövidebb húzásra, a jobb oldalit pedig kb. középre, egy kisebb törés-akadó szerűség körül tettem le. A bal oldalit végig halas-büdös pellettel, a jobbost pedig a King Baits édes kukorica pelletkombinációjával ( elit + blast ) szórtam. A bójázás után sátorállítás, éppen időben, mert mintha dézsából jött volna olyan zutty kapott el, lett is rögtön kisebb dagonya. Aztán ez így folytatódott szerdáig, a jellemző viselet az esőruha – csizma, ill. éjszaka az esőkabát fürdőgatya volt a kirohanásokkor ( mert kellett ), így csak a bőröm ázott. Az első este, éjszaka viszonylag nyugodtan telt egy-két nagy dévértől eltekintve, hajnal négykor azonban megjött az első 9-es tőponty a jobbosra, saját csokis-bodzás golyóra. Ez a belső bója mintha jobban működött volna, másnap a balosnak is azon a távolságon radaroztam egy kisebb törésszerűséget ki, ami ezen a lapályon elég sziszifuszi meló volt. A dévérek azok jöttek, érdekes volt, hogy délután 5-től volt kapás, hajnalig csak dévér, 5 körül pedig már az igazi halak is, de ne ugorjunk ennyire előre. Beindult a balos is – ezt végig saját barack-máj kombinációval szórtam ( és az elnök úr legnagyobb meglepetésére működött is, pedig állítólag csak a büdös megy ) , 5-kor jött a tegnapi 10 kilós testvére, ez is szép egészséges hal volt. A fénykép alapján kb. 1-8-kor a Kinges etetésre beköszönt az első amur is mind a 8 kilójával. Hozzá kell tennem, hogy a nyiladék miatt minden halért vagy mellig be kellett gázolni a vízbe, vagy csónakázni kellett ( ezt inkább csak éjszaka alkalmaztam, hogy ne fázzak annyira ), mivel a távolság és a halak vehemenciája miatt teljességgel lehetetlen volt megállapítani, hogy dévér vagy hal van a horgon. Dévért meg vagy 20-at fogtam, mind olyan egyen 2 kilósat, úgyhogy azért menni és húzni kellett rendesen.
21-e volt a legsűrűbb nap ( és a legvizesebb is ), hajnal egykor jött egy 11-es – úgy látszik, nagyságrendben járultak az etetésre ( ez is tő ), innentől kezdve zuhogó eső, cidri, öltözés, újrahúzás, majd a túra legnagyobb hala csipogott be nemsokára egy 15-ös hosszúkás tükrös személyében a barackosra. Fénykép szerint 5 után volt, de ezt zsákoltam, míg nem világosodott ki, és egy szomszéd arra nem járt némi pálinka ösztönző hatására nyomogatni a gombot. Még a fénykép előtt szokás szerint Kinges etetésre jött az aznapi amur ( 10 kg ), ez rögtön kétszer fogott hallá is vált. Csónakkal mentem érte ugyanis, fárasztás, szákolás ahogy illik, azután a szákot és a halat vízben hagyva lassan ballagtam kifelé. Az amur azonban visszavágyott, mert a nádszegélynél startfejessel kiugrott a szákból, és kezdhettem elölről, szinte teljesen kipihentnek tűnt.
Ilyentájt leváltottam a csokis-bodzást a King Baits Elit 15 millis Fúziójára, megállapítható volt, hogy a dévérek ezt is szerették azonnal, illetve 22-én este egy 4 kg-os harcsa is ráugrott. Volt időközben egy pár meglépésem is leakadás formájában, de ezekre már pontosan nem emlékszem, mert fénykép nem készült róluk. A fúzióra 23-án jött egy 7-es amur is, aztán meg délután a haverok ( ezek nem fúzióra ), tehát fogtunk megint dévért is. Azt hittem, hogy már cserbenhagynak a halak, és nem tudok fogatni velük, de a menetrendszerű hajnal ötös érkezett egy 7,5-ös tő személyében, aki szintén a fúzióra éhezett meg. Ezután lementünk kocsmázni, lehalkítottam a jelzőket, mondván, hogy elég, ha a vevő jelez, és mikor visszaértünk, a vevőt is kikapcsoltam. Egyszer a fúziós bot hegye elkezdett hajolni, mondtam is a havernak, hogy mindjárt csipog, de nem csipogott ( nem bírt a szerencsétlen ), így aztán hagytuk. Kb. fél óra múlva a másik haver szólt, hogy valami változás történt, mert a swinger fél métert belóg ezen a boton. Ezután úgy döntöttünk, hogy ha csipog, ha nem csipog, ez kapás ( volt már egy fél órája ), de a hal ennek ellenére rövid fárasztást követően és biztató kemény oldalazó mozgások után elment. Nem kevés ideje foroghatott már a cuccon, mert a damil vége teljesen föl volt sodródva. Ezzel vége is volt a programnak, pakoltunk és jöttünk. A dévéreket ( és a harcsát ) nem számítva 8 db hal jött 77,5 kg súlyban, kb. fele-fele arányban a két etetésről. Alapvetően ismerkedési jellegűnek ítélve a túrát teljesen elégedett vagyok, kicsit nagy volt a nyüzsi, de a víz tetszik és a helyiek nagyon kedvesek voltak, ezúton is köszönöm nekik, Komáromi elnök úrnak ( aki a szembe parton Biros Péter olimpiai bajnokunkkal kikapott azért éppen ekkor két db 20+-ost ! ) Bóna Pistának és a többi halőrnek, a gondnok úrnak stb., - elnézést ha valakit kihagytam volna - úgyhogy szeretném ezt ismételni jövőre is.
Kecskemét, 2008-07-15
Gilly Miklós
