Június végén tíz napot töltöttem a Maty-éri versenypályán. Az országos veterán döntőre készülve - mivel még nem horgásztam ezen a vízen - most egy kicsit több időt próbáltam a pálya megfejtésére fordítani. Az előzetes hírek és az interneten olvasott információk szerint: törpeharcsa nincs a pályán, kis pontyok, kisebb kárászok várhatók főként. Erről szólt minden híradás. Ezzel szemben, az etetés utáni egy óra általában a törpék fogásáról szólt, ezek is az 1-2 dkg-os „kapitális” méretükkel tűntek ki leginkább.
A „szokásos” kis pontyok, kárászok nagyon nem akartak beállni az etetésre. Viszont a második órában ez majd minden nap így történt, beálltak a nagytestű amurok. A rakós gumijának nyúlása jelezte, hogy nem sok közöm lesz ezekhez a halakhoz. Minden versenynapon 6-7-8 ilyen túlsúlyos amur jelentkezett, majd rövid időn belül vitt mindent. A harmadik órában általában nagyon kevés kapás és törpével vegyes kárász és keszeg volt megfogható.
Sokat gondolkodtam, hogy miért történt így szinte kísértetiesen egyformán a versenynapokon. Másra nem tudtam következtetni csak az etetőanyagra. A King-Baits pörkölt mézes alaphoz Elit Carp Ponty Speciált kevertem kétféle színben. Az előzetes hírek szerint csak a világos etetőanyag a nyerő ezen a vízen. Én kevertem egy világos és egy sötétebb színű ugyanazon alkotókból álló etetőanyagot. A terv az volt, hogy a sötétebb anyaggal horgászom az edzéseken, míg a versenynapokon majd a világossal. Ez már eleve elhibázott dolog volt, mert az edzésen is azzal kellene horgászni, amivel majd a versenynapokon is.
Az érdekes az volt, hogy az edzéseken és a versenynapokon is az etetés után nagyon gyorsan jelentkeztek a halak, majd indult a törpeinvázió, a második órában a megfoghatatlan méretű amurok, szinte mindig ugyanúgy. A sötét színű etetőanyag 6-8-10 kg halat adott az edzésnapokon, a világossal a versenynapokon jóval kevesebbet tudtam csak fogni. Hiba volt, hogy nem váltottam a sötét színűre. Persze, ha egy jó súlyú bónusz amurt sikerül fordulónként megfogni, akkor………!? De, „ha” a pecában sincs, sőt még azt a szamárságot is elkövettem, hogy a „várható” kisméretű halak miatt csak egy 2-8 gr-os keszegező matchet vittem magammal, amivel szintén foghatatlanok voltak ezek a nagyméretű halak.
Hát ez is elment...
Összegezve: egy 18. hely a Tubertini-Mahor Kupán, egy 13. hely a veterán döntőben. Az első versenynapon egy törött rakós (6. tag) - ráestem. Rengeteg elveszített amur, ennek megfelelően elvitt horgok, előkék és helyezések.
Tapasztalat, hogy nem szabad mindent elhinni, ami a neten olvasható. Mindig a helyszínen kell eldönteni, hogy milyen etetőanyag, hány gr-os úszó kell éppen akkor, aznap. Itt még a 4gr-os úszó is kevésnek bizonyult többször is, a szélnek és az alsó áramlásnak köszönhetően.
Ami bejött: a King-Baits etetőanyagok, ebből is a sötét (ebből vittem keveset) színű nagyon hamar hozta a halat, majd a második órában a nagytestű amurokat. Ha van nálam egy erősebb matchbot…. De nem volt.
Tanulság: minden peca más és más, pláne a verseny, de mindegyik tapasztalatot fel kell dolgozni, és talán a következő horgászatkor azt majd javunkra tudjuk fordítani.
Ajánlom a King-Baits etetőanyagokat a finomszerelékes horgászoknak, hiszen tényleg hozza a halat, néha még a „túl nagyokat” is. Görbüljön!
Szabó László
