Barátommal és egyben munkatársammal Csabival egy szép nyári napon,munka után megbeszéltük,hogy elmegyünk horgászni.
De hova?Ez volt a nagy kérdés!
Még nem voltunk együtt soha pecázni, hát itt az alkalom,hogy megmutassuk egymásnak mit tud a másik.
Csabinak támadt egy jó ötlete.Menjünk el egy helyre ahol ő már volt és szép halakat fogott.Gondoltam magamban, mit jelent neki a szép? talán az egy- két kilós pontyokról beszél?
Azt mondta nem!Itt igazán nagy példányok vannak és nem utolsó sorban a hely is csodálatos,mert nem mindegy ugye,hogy az ember hova ül le? Egy szemétdomb tetejére, amit a horgásztársak otthagynak konzervesdobozt etetöanyagos zacskó stb... vagy egy olyan kultúrált környezetben érzi jól magát, ahol a horgászat élvezet, mert rend és tisztaság van.Na ez pont egy ilyen tó. A tereskei horgásztó.
Hajnal négykor keltem.Már elöző este összekészítettem a cuccomat,hogy ne keljen azzal reggel bíbelödnöm meg persze be is voltam sózva,hogy minnél hamarabb el tudjunk indulni.Kísérőm a nagyobbik lányom és a feleségem mindketten horgászok.Megbeszélés szerint fél ötkor el is tudtunk indulni aminek nagyon örültem.Csabi barátom már ott várt a házuk elött,hogy felvegyük öt is és indulhassunk.Húsz percnyi autókázás után meg is érkeztünk a várva várt helyre.A táj lenyügözött engem és a feleségemet is.Az idő csodálatos és a tópart valóban tiszta és csendes ,minden ragyog a tisztaságtól.
Nem akartami tovább csodálkozni,bevetem az általam jónak itélt szerelésemet és megkezdem a horgászatot.
Előre elkészített (leforrázott kukoricadara buzaszemekkel) és King Baits eper aromával dúsitott etetöanyagot belegyúrtam a kosárba.
A horogra T1-es bojli került King-Baits epres Bojli Dippbe dippelve.
Csabi is trükközött és mondta:na lássuk ki fog elöbb?
A bedobást követö negyed óra elteltével jelentkezett az elsö kapás.
Eröteljes kirohanás után bevágtam neki.A bot az emelés után mintha egy fatuskóba akadt volna és csak görbűlt amúgy istenesen.
Na ez igen-mondtam.Ilyet is ritkán érez az ember.A féken muszály voltam lazitani mert a hal céltudatosan a tó szemben lévő part felé vette az irányt.
Úgy tíz perces heves küzdelem után sikerült szákba csalni egy igazi harcost.A mérleg nem kevesebb mint 14,76 kg-ot mutatott.
Azt hittem a vízben való fickándozása a halnak eléggé kimerítette eröbéli tartalékait,de a parton megujjult erővel hevesen küzdeni kezdett a fényképezögép vakuja ellen.Nagyon nem volt ínyére,hogy nem elemében a vízben tartom a kezemben.Nem is tudom,talán azt hitte majd én megyek be hozzá?A mérlegelés és fertőtlenítés után mehetett vissza a tóba aminek látványosan örült is mert amikor kiment a kezeim közül egy váratlan farokcsapással az arcomba vágott.A hal formájárol és külsejéröl csak annyit,hogy igaz csak a farka fele volt meg,de a pikkeje és a szájaszélében(mármint sebre gondoltam)nem volt kivetni való.
Fogásom után,mintha aláb hagyott volna az intenzitás.Ugyan oda dobtam vissza a cuccot ,de egy óra hosszáig nem történt semmi.Kiverte a halakat ez az átok mondta a feleségem,és mind ha varázsszó hagyta volna el az ajkait kapást jelzett a csipogó.
Ez is jó lessz !-Mondtam.
Egy jó tíz perc után halam feladta a harcot és megmerítettem.
Ezt követően nekem és csabi barátomnak is jöttek sorban a szebbnél szebb halak.
A versenyt igaz én nyertem,de Csabi legalább megtanulta, mivel kell és érdemes csalizni.
Üdvözlettel: Szlanicska Milán
